Amikor úgy érzed darabokra hullassz….

Volt már része az életednek, amikor kicsit vagy nagyon a sárba tiportak, nem önszántukból, tudattalan. Nem volt képes mást tenni, csak megalázni, olyan helyzetben elkönyvelni Téged, ami nem valós, mert nem tart ott, ahol Te?

Ilyenkor olyan, mintha tehetetlen lennél, üvöltenél a fájdalomtól és csak sírsz, nincs más. A lélek könnyei ezek, amik kikönnyítik ezt a fájdalmat a testből, de valami ott van, ami nyom.

Azzal viszont tenni kell valamit, hogy tisztuljon ki, oldódjon fel belőle mindaz, ami nem a Tiéd, hogy ne rakódjon rá a következő fájdalom, mert ezek a testben nyomot hagynak, ezek az emlékek melyekre nincsennek szavak.

A trauma szétszedi a testet, a lélek szenved és bolyongásra készteti a részeidet.

Ezek a részek most már bízom benne a vége felé közelednek. Jól megdolgoztatva sokakat. Sokszor nem látjuk a kiutat, de hiszem, hogy sikerül átfordítanunk a kereket, és ezáltal leszakadunk azokról, akik bennünk a félelmet keltve élnek.

Szembe kell mennünk ezekkel az akadályokkal, vagyis mindinkább meg kell szeretni Őket, mert Ők nem bántani jöttek, megmutatni mennyire vagyunk képesek túlélni Önmagunkat. Van, hogy sikerül, van, hogy nem.

Én sosem adom fel, mert tudom sokkal magasabb erők eldöntik kinek hol a helye ebben a világban, hiszen tudjuk a legnagyobb erőnk Önmagunkban a Hit, a Bizalom, Engedni áramolni mindazt, ami bennünk ÉL, amik igazán MI vagyunk.

Majd megjön az, aminek meg kell érkeznie Bennünk. A Biztonság, a Nyugalom, az Alázat, a Hála, mert enélkül nincs jelen.

Stabilitásunk megtartása!!!
Október 4.!