December 13. – Luca napja
December 13-án tartjuk Luca napját, az egyik leggazdagabb hiedelemvilággal rendelkező napot. Számos babona és jóslás kapcsolódik hozzá, amelyek régen, de még ma is meghatározzák a következő időket.
Szent Lúcia, avagy Luca a hagyomány szerint a 3. században élt Szicíliában. A gazdag családból származó keresztény lány szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak, vagyonát szétosztotta a szegények között, és inkább a vértanúhalált választotta, mint hogy férjhez menjen egy pogány férfihoz.
Luca napja: vértanúság és csodák
A legenda úgy tartja, amikor a bíró elrendelte, hogy gyalázzák meg a lányt, őrei meg sem tudták mozdítani, amikor pedig máglyára vetették, a lángok kialudtak, és végül karddal döfték át a torkát.
Egy másik legenda szerint Lúcia kivájta a szemét, mert kérője annak szépségét dicsérte, de csodás módon visszakapta látását, sőt a szeme még szebben csillogott, mint azelőtt. Az 5. századtól tisztelt vértanú szűz a vakok, szemfájósok, torokfájástól szenvedők, az utcanők és menyasszonyok védőszentje, ünnepének december 13-át tették meg.
Fény és napforduló
Azzal azonban, hogy Luca napja keresztény ünneppé vált, mindig megőrizte a téli napfordulóhoz köthető „fordulópont” jellegét. Luca nevét szokás a fényt jelentő latin lux szóból származtatni, egyes helyeken úgy is nevezték, hogy a fényt hozó.
A téli napforduló – s vele együtt Luca is – aztán a néphitben a boszorkányok napja lett, mert elterjedt a hiedelem, hogy a hosszú éjszaka miatt a gonosz erők ilyenkor árthatnak legtöbbet varázslataikkal.

Gyere számmisztikai elemzésre!
Kíváncsi vagy, mit árulnak el számaid a jövőről? Fedezd fel személyre szabott számmisztikai elemzéseddel. Értékes betekintés vár rád – kezdjük el most!
Luca széke: a boszorkányfelismerő babona
Legismertebb a Luca széke készítése, melyet ma 13-án kezdenek el faragni, és karácsonyig minden nap egy keveset dolgoznak rajta. A babona szerint, aki az éjféli misén erre a székre áll, az felismerheti a boszorkányokat. Majd a felismerés után el kellett menekülnie, mákot szórva maga mögé, hogy elkerülje a bajt.
A ház ajtajára belülről bűvös erejű pentagramot, avagy boszorkányszöget rajzoltak, ez a szabályos ötszög köré írt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag távol tartotta a boszorkányokat, a széket pedig elégették, ami a boszorkányok végét is jelentette.
Varázslatok Luca napján
Szerelmi varázslás is kötődik ehhez a naphoz: a lány Luca napjától karácsonyig minden nap almába harapott, majd az utolsó falattal az utcára ment, és az első szembejövő fiú lett a férje. Aki pedig szép akart lenni, Luca napján vízbe tett almából evett, és abban a vízben mosdott.
A Luca búza, amelyet még sokan ma is tartanak: egy cserépbe búzát vetnek, és ha karácsonyig minden szem kikel, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani.

Ehhez a naphoz kapcsolódik a jóslás is.
Az elcsendesedés, dologtiltó nap volt, mert ilyenkor mindenhol boszorkányok leselkedtek. A néphit a jóságos mellett a boszorkányos Lucát is ismerte, aki a névnapján végzett munkát (tűzgyújtást, kenyérsütést, mosást) megbüntette, például bevarrta a tyúkok tojókáját.
Nem volt szabad fonni, szőni sem, mert úgy tartották, Luca összekeveri a fonalat, kóccá változtatja, és kócot tesz a vétséget elkövető eszének helyére. Viszont szabad volt az asszonyoknak babot fejteni, hogy ezzel „kifejtsék” a tyúkból a tojást.
Luca napja: a belső fény ébredése
A Luca-nap mindig megőrizte a téli napfordulóhoz köthető „fordulópont” jellegét. Luca nevét szokás a fényt jelentő latin lux szóval összefüggésbe hozni, egyes helyeken úgy is nevezték, hogy a fényt hozó.
Nők, akik megtalálják magukban a fényt, ami belőlük árad ki.
Ennek a fénynek ahhoz, hogy felgyulladjon, hogy lángja legyen, időre van szüksége. Minden nap egy pici időre, amit magunkban, a belső világunkkal töltünk. Akkor kezd el feléledni valami, amit régen elültettünk, ami most, ahogy táplálod, elkezd kivirágozni.
Ez a fény akkor tud látszódni, ha a tengelyedben vagy, és mindazt, ami vagy, meg tudod tartani. Mert ez a fény, a te fényed, ezt senki nem veheti el tőled. Kezd el ragyogtatni, ne félj tőle.

